Képtechnikák
Fiatalabb koromban a ceruza rajzolás = a grafika alkalmazásával készítettem a képeimet.
Majd a megismerkedtem az évek folyamán sokféle festési technikával, melyeket alkalmaztam is, mondanivalóm kifejezéséhez.
Különböző színű pácok, és a fekete tus lavírozásával, hurkapálcikák és tustollak használatával készítettem, készítek képeket.
A nedves akvarell = a vízfestékek módszere is foglalkoztatott, melyet olykor a száraz akvarell technikával ötvözve is alkalmaztam sok képem kialakításánál. Az akvarell képek befejezésénél több esetben alkalmaztam az úgynevezett „kvas” technikát és a tojástempera festékeket.
A többféle módszer alkalmazásával készült képeket „vegyes technika”-nak nevezi a szakma.
A kizárólagos pasztell technika alkalmazásánál a képet, minden rajzolási folyamat végén fixatívval le kell fújni, mert különben elkenődik és koszolódik, emiatt ezt a technikát inkább csak műteremben készült alkotásaimkor használom.
Ennek a technikának egy másik ága, az olaj-pasztell (Giokonda), amely - az általános iskolában is használatos- viaszkrétás rajzolással is kombinálható.
A pasztellnél, a vegyes technika eléréséhez a visszakaparás módszerével és terpentínes olajfestékek ráfestésével alakíthatók ki különleges hatású képek, melynek elkészítési nehézségét az adja, hogy ezek a festékek gyorsan kötnek.
A nonfiguratív alkotásoknál bármilyen technika alkalmazható.
A tájképek, aktok, csendéletek, és egyéni megrajzolású, egyéni meglátásokat rejtő, jelentős hatást, benyomást keltő alkotásoknál, az alkotó személyisége és mondanivalójának karaktere határozza meg a technikát.
A képek megálmodásánál az adekvált méret, a megfelelő technika, és a hozzá használható alapanyagok kiválasztása sok éves tapasztalatot, megfelelő szakismeretet igényel.
A különböző minőségű papírok, a tusok, ecsetek, kréták minőségének és vastagságának; a kép mondanivalójához illő megfelelő kiválasztása teszi az alkotót egyedivé, u.n. mesterré.
Merített vászonra és alapozott falemezekre csak olajfestékkel vagy vízbázisú akril festékeket használok.
A papírra készült képeket a tartósság és keretezhetőség érdekében fel kell kasírozni egy vastagabb kartonra.
A képek, az elkészült alkotások arra születnek, hogy a művész kifejezzen, elmondjon valamit a nézők részére, ami egyfajta kommunikáció; ezért a képeket falra helyezik, amihez azonban szinte minden esetben nélkülözhetetlen a megfelelő keret kiválasztása.
A keretezéshez a képet paszpaturába kell helyezni, aminek a színe-, minősége- és vastagsága kiemeli, hangsúlyozza a kép hatását.
A képeimet (közel 500-600 db. a produktív, bő 50 év termése) sokféle módon lehetne csoportosítani. Pl. technika, időrend, tartalom, kiállítási megjelenések, jelenlegi fellelhetőségük… szerint.
